Egy hideg, szeles őszi napon Kázmér bácsi a konyhában ücsörgött, és pipájából apró füstkarikákat eregetett. A kályhában ropogott a tűz, a víz melegen gőzölgött a teafőzőben.
Borzas eközben az ablakpárkányra kuporodva dideregve nézett kifelé. Vastag, borzas bundájába is befújt a szél, és a bajszáról egy jégcsapcsíra lógott.
– Brrr... ez a hideg rám fagyasztja még a gondolataimat is! – vacogta. – Már a pocakom is fázik belülről!
