Egyszer volt, hol nem volt, egy nagy tölgyfa alatt lakott egy kicsi mókus. Mici volt a neve.
Mici mókus bundája puha volt és barna, mint a falevelek, amiket már lehullatott az ősz.
Egy hűvös reggelen Mici nagyot nyújtózott az odújában, kinézett, és így szólt:
Hopp, hopp, potyog a levél,
ősz kabátját ránk teríti a szél!
Elindult, hogy makkot gyűjtsön télire. Ugrabugrált fáról fára, közben egy kis mondókát dúdolt:
Egy makk, két makk,
gyűlik már a zsákba,
három makk, négy makk,
megyek tovább, ágról ágra.
Egyszer csak Mici megpillantott egy különös makkot. Az fényes volt, és apró csengő csilingelt rajta.
– Ez biztos valami varázsmakk! – rikkantotta.
