A gyümölcsöskert

Valahol a domb oldalában volt egy kert, ahol a gyümölcsök békében éltek egymás mellett. Ebben a kertben a fák erősek voltak, a leveleik sosem száradtak el, és a gyümölcsök friss illattal töltötték meg a levegőt.
Minden reggel a Nap sugaraival együtt a kert életre kelt: a fák levelei zizegtek a szellőben, a gyümölcsök pedig vidám beszélgetésekbe kezdtek.
A kert lakói közül az Alma volt a legbölcsebb. Piros és ropogós volt, mindig nyugodt maradt, és ritkán tévedett.
Mellette nőtt a Meggy, aki folyton nevetett. Ő volt a kert mókamestere: csilingelő hangja még a szellőt is felvidította.
A kert közepén állt a körtefa. Körte kissé komoly természetű volt, és gyakran morgott is, ha a többiek túl sokat nevetgéltek.
– Néha nem árt egy kis rend ebben a kertben – szokta mondani Körte, miközben a levelek között fészkelődött.