A szürke kisegér farsangja🎭

A jelmezkölcsönzőben este lett. A bolt bezárt, a lámpák kialudtak. Csak az ablakon beszűrődő fény világította meg a vállfákon sorakozó jelmezeket.
– Na, most már tényleg itt a farsang – sóhajtotta a zöld sárkány, és nagyot nyújtózott.
– Egész nap próbálgattak minket, teljesen elfáradtam – mondta a piros bohóc, és halkan megcsendült a csengő a sapkáján.
– Vajon kit visznek el idén? – kérdezte izgatottan a rózsaszín hercegnő. – Tavaly egy jelmezversenyen is voltam. A kislány, aki engem viselt, második lett! – húzta ki magát büszkén.
A sarokban, kicsit félrehúzódva, megszólalt a szürke egérke.
– Engem már nagyon rég nem kölcsönöztek ki – mondta halkan. – Azt hiszem, már nem vagyok divatos.
A többiek felé fordultak.
– De te olyan kedves vagy – mondta a bohóc.
– És pihe-puha – tette hozzá a sárkány.
– Egy gyereknek pont ilyen jelmez kell – bólintott a hercegnő.
Az egérke elmosolyodott.
– Jó lenne újra farsangra menni… hallani a nevetést, táncolni!
A beszélgetés lassan elhalkult.
A jelmezek ásítozni kezdtek.
– Kezdek álmos lenni – mondta a hercegnő.
– Én is – morogta a sárkány, és összegömbölyödött a vállfán.
– Aludjunk – javasolta a bohóc. – Holnap nagy nap lehet.
A szürke egérke is lehunyta a szemét.
– Jó éjt… talán holnap… – suttogta.
A jelmezkölcsönző elcsendesedett.
Egyszer csak zörgés hallatszott.
– Mi ez? – riadt fel a sárkány.
– Reggel van! – nevetett a bohóc.
Egy kisfiú állt előttük, kíváncsian nézelődve.