Luca és Emma éppen az esti fürdés után bújtak pizsamába, de ma este valahogy semmi nem volt jó. Luca az ágy szélén ült, ölében Nyuszó, a kissé kopott plüssnyúl. Emma az ablaknál állt, Bundit, a plüssrókát a párkányra fektetve bámult ki a sötétbe.
– Én nem akarok elmenni – szólalt meg halkan Luca. – Három nap nagyon sok.
– És messze is van. És anya nem lesz ott – felelte Emma, anélkül, hogy észrevették volna anyát, hogy éppen belépett a szobába.
Anya nem szólt semmit. Csak leült és elővett két virágmintás kendőt, aminek anya illata volt.
– Ezek veletek lesznek. Ha megölelitek, egy kicsit olyan lesz, mintha én is ott lennék
