Az utolsó látogató is elhagyta az állatkertet, a kapu becsukódott, csend lett. Az állatok fellélegeztek.
A medve kimászott a barlangból, a majom lecsúszott az ágról, a teknős pedig óvatosan előjött a bokrok közül.
– Elég volt! – morogta a medve. – Ma is úgy néztek rám, mintha valami cirkuszban lennék. Csak leültem és már tapsoltak is.
– Nekem azt mondta valaki, hogy „majd biztos hintázik, figyelj, mindjárt kezdődik!” – csóválta a fejét a majom. – Nem kezdődött semmi, csak viszketett a hátam!
– Én meg bebújtam a páncélomba, mert megijedtem – mondta a teknős. – Erre azt mondták a gyerekek: „Hoppá, elromlott!” Mintha gombnyomásra működnék.
A medve és a majom leültek egy üres padra.
– Mindenki bámul minket – mondta a medve.
– Mindenki fotózni akar – sóhajtott a majom.
– És örülnek, akármit csinálunk – tette hozzá a teknős a pad alól. – Pedig néha csak… lenni szeretnénk.
