Volt egyszer egy kisfiú, Zsombi, aki imádta a nyalókát. Reggelire, ebéd után, de legszívesebben még alvás közben is nyalókát szopogatott volna. Lehetett piros, kék, zöld, almás, narancsos, málnás, rágós, mindet imádta.
Egyvalamit viszont nagyon nem szeretett: fogat mosni.
– Nem akarok fogat mosni! Utálom! – mondogatta.
Anya megpróbálta elmagyarázni, miért fontos a fogmosás, de Zsombi mindig ellenállt, és valami turpisságon törte a fejét. Néha csak bevizezte a fogkeféjét, hogy anya azt higgye, megmosta a fogát. Máskor elbújt a kanapé mögé, mintha ott nem találnának rá a fogszörnyecskék.
