Áron mindenhová magával vitte Barnit, a kis barna plüssmackót. Ott volt vele reggel az ágyban, napközben a játszószőnyegen, még az az orvosnál is, ha beteg volt. Este pedig mindig vele aludt el.
De egyik reggel, amikor Áron felébredt, Barni nem volt sehol. Pedig bekukkantott a párna alá, a takaró mögé és az ágy alá is.
Anyaaa! Eltűnt Barni! – kiáltotta.
Anya bejött hozzá a szobába, kezében az üres szennyestartóval.
– Nem volt veled az ágyban?
– De igen! Este még vele aludtam el! – felelte Áron.
– Reggel, amikor összeszedtem a szennyest a földről, lehet, hogy…
Egymásra néztek.
– Nézzük meg a mosógépet! – mondta Anya.
Berohantak a fürdőbe. A gép már forgott, zúgott. Áron leguggolt az ablak elé.
És akkor meglátta: egy barna tappancs! Aztán egy fül!
– Barni ott van bent! – kiáltotta. – Ki kell szedni!
– Már elindult a program, most nem lehet. De ne aggódj, semmi baja nem lesz. A plüssök bírják a kalandot – mosolygott anya. – Most épp egy buborék-hullámvasúton utazik.
Áron leült a gép elé, és nézte, hogyan forgolódik Barni a pólókkal. Néha eltűnt a buborékok között, néha felbukkant. Barni képzeletben egy tengeralattjárón utazott, majd lecsúszdázott egy habhegy tetején.
