Délután volt, csendes, nyugodt idő. A tűzoltóállomáson mindenki épp uzsonnázott, amikor riasztás érkezett:
– Egy kiscica fennragadt a nagy tölgy tetején és jön a vihar!
A tűzoltók egymásra néztek. A nagy tölgy volt a legmagasabb fa a városban. Valóban elkezdtek gyűlni a felhők, a távolban már dörgött az ég.
A tűzoltók gyorsan felugrottak.
– Indulok! – mondta Vili határozottan.
Vili volt a leggyorsabb tűzoltóautó a csapatban. Ő nem félt semmitől. Végigszáguldott a városon, kikerülte a gödröket, átugrotta a pocsolyákat, és máris ott volt a nagy tölgyfa alatt.
A kiscica nagyon magasan nyávogott. A szél már lengette az ágakat, a felhők vészjóslóan gyülekeztek felettük.
Vili egy gombnyomással kinyitotta a létráját, de katt..., az félúton elakadt.
