Kázmér bácsi és Borzos - a csodamadzag gépezet

Kázmér bácsi, mint minden reggel, most is korán nyitotta ki a kis műhely ajtaját. Orrát megcsapta a fűrészpor és az olaj szaga. Arra készült, hogy rendet rakjon a polcokon, de ebből természetesen nem lett semmi. 
Borzos a kertben bukfencezve hosszú madzagot húzott maga után. A madzagból hálót akart feszíteni a fák közé, hogy elkapja a szelet. Tegnap este ugyanis Kázmér bácsi azt mondta neki, hogy megfogta a huzat. Borzos pedig szerette volna megtudni, pontosan hogyan néz ki az a huzat.
Kázmér bácsi meglátta a madzagot a keretben és felkiáltott:
– Nahát, Borzos, az a madzag tökéletes lesz egy szerkezethez, amit régóta tervezgetek!
– Milyen szerkezethez? – kérdezte Borzos, aki bármibe belevágott volna, ha kerekek, rugók vagy csavarok is kellettek hozzá.
Kázmér bácsi lehajolt, kihúzott egy nagy, poros tervrajzot a munkapad alól, amin egy furcsa masina volt: mindenféle fogaskerekek, csilingelők, egy harang, egy régi biciklikerék és... egy madzag végén csipesz.
– Ez itt egy csodamadzag gépezet. Úgy ad neked reggeli kakaót, hogy közben nem kell felállnod a hintaszékből! – magyarázta Kázmér bácsi lelkesen.
Borzos szeme felcsillant. Kakaót inni és egy gépet nézni? Mi lehet ennél jobb!
Belevágtak a munkába.