Egy esős délelőtt Kázmér bácsi a verandán üldögélt egy bögre teával a kezében. Azt figyelte, hogyan próbálja Borzos egy vödörbe gyűjteni az esőcseppeket.
– Kázmér bácsi, mikor sütünk megint palacsintát? – kérdezte Borzos, miután minden nedves lett körülötte. Olyan volt, mint egy sárban dagonyázó kismalac.
– Nem is rossz ötlet! Ebben az időben jó lenne palacsintázni a meleg konyhában – morfondírozott Kázmér bácsi. – Tudod mit? Régóta tervezgetek egy masinát, ami képes palacsintát készíteni. Megcsinálhatnánk!
Borzos szeme felcsillant. Palacsinta és masina? Nincs ennél jobb ötlet!
Így fogtak bele a palacsintasütő masina építésébe.
Kázmér bácsi előkotort a sufniból egy régi talicskát, egy biciklikereket, két harisnyát, valamint egy régi gramofont.
– Ez itt a lényeg! – magyarázta Kázmér bácsi, miközben egy fakanalat szerelt a biciklikerékhez. – A gramofon hajtja meg a kereket, a kerék mozgatja a fakanalat, az pedig megforgatja a palacsintát.
A palacsintatésztát beletöltötték egy nejlonzsákba. A zsákot felakasztották egy kampóra, alákötöttek egy tölcsért, hogy pontosan adagolja a tésztát.
Amikor minden készen volt, hátra léptek. Kázmér bácsi begyújtotta a tűzhelyet, megtekerte a gramofont, és a masina életre kelt.
Először remekül működött! A tészta a tölcséren keresztül belecsorgott a serpenyőbe, a fakanál pedig szépen megforgatta a palacsintát. Az első darab majdnem tökéletes lett. Kicsit lyukas volt ugyan, de fantasztikus palacsinta illat töltötte meg a konyhát.
De ahogy az lenni szokott, Borzos kíváncsi volt, mi történik, ha gyorsabban tekeri meg a gramofont. Ki is próbálta.
A kerék felgyorsult, a fakanál vadul csapkodott, a tészta túlcsordult a tölcsérből, a serpenyő lerepült a tűzhelyről, a félig megsült tészta pedig Kázmér bácsi papucsán kötött ki.
Kázmér bácsi csak a fejét csóválta. Borzos pedig térdig állt lisztben, tojásban és tésztában. Vidáman felnevetett:
– A papucsod kicsit sületlen, de legalább van benne palacsinta!
Mikor már az egész konyha csupa ragacs volt, kézzel sütöttek még néhány palacsintát. Borzos megpróbálta feldobni és a levegőben megforgatni, de nem igazán sikerült neki: csupa palacsintatészta lett.
Lehet, hogy a palacsintasütő masina nem működött, de Kázmér bácsi és Borzi igazán izgalmas délutánt töltöttek együtt ebben az esős időben.
Itt a vége, fuss el véle!