Peti, a kis traktor egy nagy tanyán élt. A többi traktor sokkal nagyobb volt nála.
– Te csak pici munkára vagy jó! – nevettek rajta.
Peti nem szólt semmit. Csendben dolgozott minden nap.
Egy reggel hatalmas eső zúdult a földekre. Az erdő felé vezető földutat eláztatta a víz. Az erdőn túl állt egy szénásszekér, amire nagy szükség volt. A nagy traktorok nem tudtak odamenni a nagy sárban.
– Ha nem tudjuk behozni a szénát a tanyára, az állatoknak nem lesz mit enni – mondta a gazda a traktoroknak.
– Ez az út túl keskeny! Túl sáros és túl veszélyes – kiabálták egyszerre a nagy traktorok.
A gazda a fejét vakarta, nem tudta, mit tegyen.
Peti előrébb gurult:
– Én talán elbírok vele – mondta halkan.
A gazda bólintott:
– Jó, próbáld meg, Peti.
A kis traktor elindult. Az ösvény keskeny volt. Az ágak megbökdösték. A sárban lassan haladt, de nem csúszott meg. Néha meg kellett kerülnie egy-egy letört ágat.
Végül ügyesen elért a szekérhez. Magához csatolta és elindult vele visszafelé.
A szekér nehéz volt, de Peti erősen húzta. Lassan, de biztosan haladt. Este lett, mire visszaért a tanyára. A gazda és a traktorok már nagyon várták.
– Sikerült behoznod! – örült meg a gazda. – Egyedül!
Peti csak annyit felelt:
– Kicsi vagyok, de erős.
– Szép munka volt! – felelte a gazda.
A nagy traktorok elszégyellték magukat. Többet nem nevették ki Petit.
Aznap este az istálló tele lett szénával, az állatok boldogan aludtak el.
Peti is nagyon szépet álmodott.
Itt a vége, fuss el véle!