Péntek délután volt. Az ovi udvarán már csak néhány gyerek játszott, amikor Anya megérkezett.
– Sziasztok, manók! Irány haza!
– Hurrá! – kiáltotta Lujza és az autóhoz szaladt.
– Végre! – nyújtózkodott Tomi, miután bemászott a hátsó ülésre.
Anya megszólalt, miután elindultak:
– Beugrunk a boltba. Be kell vásárolnunk a hétvégére.
– Neeee! – kiabálták kórusban a hátsó ülésről.
– Tudtam, hogy ezt mondjátok – mosolygott Anna. – De mi lenne, ha ez most nem sima bevásárlás lenne, hanem... egy titkos küldetés?
A gyerekek felfigyeltek. Kis idő múlva meg is érkeztek.
– Ti vagytok a bevásárló csapat és fontos feladatokat kaptok: mérni, keresni, kérni… Ezt csak ti tudjátok teljesíteni.
– Be lehet ülni a kocsiba is? – kérdezte Tomi.
– És kérhetem én a sonkát? – csillant fel Lujza szeme.
– Igen és igen – bólintott Anya.
– Ki dugja be a százast a bevásárlókocsiba? – kérdezte Anya.
– Én! – mondta Tomi, és már pattintotta is be az érmét. A kocsi kattanva kiszabadult. Tomi beleült az ülésbe, Lujza pedig úgy irányította, mint egy igazi sofőr.
Az első megálló a zöldséges részleg volt.
– Három almát és két répát kérek – mondta Anya.
Lujza válogatta az almát: piros, fényes, ropogós. Tomi tartotta a zacskót. Aztán kiválasztottak két szép répát is.
