Egy napsütéses reggelen az erdei tisztáson izgatottan gyülekeztek az állatok. Ma rendezték meg a nagy erdei ügyességi versenyt, ahol mindenki kipróbálhatta magát különféle játékos feladatokban.
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt három jó barát: Luca, Marci és Nóri. Mindhárman ötévesek voltak, és minden délután együtt játszottak az iskola után. Egy nap a falu melletti erdőben új ösvényt próbáltak ki, és rábukkantak egy különös fára.
Valahol, messze-messze, a cukorhegyeken és a lekvárfolyókon is túl, volt egy különös birodalom, amelyet a világ legfinomabb palacsintái tettek híressé. Itt élt Palacsintakirály, egy jókedvű, pirospozsgás arcú uralkodó, akinek koronáját és orra hegyét mindig egy kis porcukor borította.
Kázmér bácsi kora reggel, ahogy szokta, kinyitotta a kis műhelye ajtaját, orrát megcsapta a fűrészpor és olaj szaga. Éppen arra készült, hogy rendet rakjon a polcokon – de természetesen nem lett belőle rendrakás, hanem valami egészen más.
Egy tündér, három kívánság és egy huncut cica. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó, akit Jancsinak hívtak. Szorgalmas ember hírében állt, de valahogy soha nem volt szerencséje. Egy nap az erdőben egy hatalmas, öreg tölgyet készült kivágni, amikor hirtelen egy csilingelő hang szólalt meg:
Egy nagyon vicces mese a nagy uborkaversenyről. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság, ahol mindenki uborkát termesztett. Nem répát, nem krumplit – csak uborkát. Az emberek reggel uborkás kenyeret ettek, délben uborkalevest szürcsölgettek, este pedig uborkafagyit nyaltak.
