Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság, ahol mindenki uborkát termesztett. Nem répát, nem krumplit – csak uborkát. Az emberek reggel uborkás kenyeret ettek, délben uborkalevest szürcsölgettek, este pedig uborkafagyit nyaltak.
A királyuk, Lila Zokni Ferdinánd, nevét onnan kapta, hogy soha, de soha nem vett le magáról egy pár lila pöttyös zoknit. Állítólag szerencsét hozott neki, de senki sem merte ellenőrizni, mert a zokni már negyedik éve nem volt kimosva.
Egy nap Ferdinánd király bejelentette: – Emberek! Elérkezett az év legfontosabb eseménye: A NAGY UBORKAVERSENY! Aki a legfurcsább uborkát termeszti, kap egy... aranyban sült palacsintát!
Mindenki izgatott lett, kivéve Lajos bácsit, a postást, aki allergiás volt az uborkára, és titokban karfiolt termesztett.
Elkezdődött hát a verseny:
Jánosné néni egy uborkaformájú uborkát nevezett be. Sajnos túl normális volt.
Géza bácsi egy nyolcágú, csillag alakú uborkát hozott, de kiderült, hogy véletlenül egy tengeri csillagot ásott ki a földből.
A város bolondja, Bence, pedig… nos, ő uborka helyett egy héliummal töltött lufit nevezett be, zöldre festve.
Már majdnem úgy tűnt, senki sem nyer, amikor hirtelen megjelent egy varázsló – akit mindenki csak Károly néninek hívott (mert miért is ne) – és előhúzott egy láthatatlan uborkát.
– Tessék! A világ legritkább uborkája! Láthatatlan, de roppanós!
A zsűri tanácstalan lett. Meg is kellett kóstolni. Végül úgy döntöttek, Károly néni nyert, mert senki nem tudta megcáfolni, hogy az uborka tényleg ott van-e.
A király boldogan átnyújtotta neki az aranyban sült palacsintát, amely azonnal elkezdett Mozartot játszani egy kis hegedűn (senki nem értette, miért, de elég menő volt).
És hogy mi lett Lajos bácsi karfioljával? Titokban eladta egy űrlénynek, aki azt hitte, hogy ő a Föld uralkodója. Így Lajos bácsi lett az első Karfiolkirály a Marson.
Itt a vége, fuss el véle, ha van uborkád, edd meg ma ebédre!