Berci, a vidám kisvonat

Elérkezett a nyári szünet első napja. Meleg volt, a gyerekek izgatottan álltak az állomáson. Várták a vonatot. Mindenkinél volt hátizsák, benne enni- és innivaló, strandpapucs, törölköző. Sokan úszógumit és karúszót is vittek magukkal. Strandolni indultak a közeli tóhoz. 
A pályaudvaron több vonat is várta az indulást.
– Én indulok elsőként! – pöfögte Rudi, a legnagyobb mozdony. 
A gyerekek felszálltak és elfoglalták a helyüket. Hamarosan felhangzott a sípszó, ami a vonat indulását jelezte. 
– Jó utat! – kiáltott Karcsi bácsi, az állomásfőnök. – De ne feledd, hogy óvatosan kell áthaladnod a régi alagúton!
– Ugyan – legyintett Rudi. – Menni fog!
Rudi elindult. A gyerekek integettek, énekeltek, a vonat pedig hangosan zakatolt.
Egyszer csak csikorgás hallatszott. Rudi beszorult az alagútba. Megpróbált kiszabadulni, de nem mozdult se előre, se hátra.