A kis Geszti Karácsonya

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy aprócska gesztenyecsalád: Gesztenye Mama, Gesztenye Papa és Geszti, a gesztenyegyerek. Egy nagy, öreg gesztenyefa alatt volt az otthonuk, amit ágakból és lehullott falevelekből építettek, a tél közeledtével pedig kibéleltek finom, puha mohával.
Minden évben nagyon várták a karácsonyt. December első napján elindultak, hogy felkutassák a környék legnagyobb és legszebb tobozát. Az lett a karácsonyfájuk. Piros és kék bogyót is gyűjtöttek, hogy pompásan feldíszítsék a tobozt. 
Így volt ez most is. Gesztenye Mama szamócalevest készített és szamócás lepényt sütött. Miután az egész család jól belakmározott, elindultak a várva várt toboz- és bogyógyűjtésre. Lágyan fújt a szél és szállingózni kezdett a hó. Geszti nagyon izgatott volt, szökdécselt, dudorászott, de nem figyelt a lába elé, így megbotlott és elesett…
– Aúúú, ez fájt – keseredett el Geszti.
– Semmi baj! Az avarban könnyen megbújik egy fatuskó vagy egy nagyobb ág, figyelj picit jobban a lábad elé, Geszti! – ölelte meg Gesztenye Mama.
– Megnézem, mi volt az – bicegett vissza Geszti. 
Egy hatalmas toboz lapul a falevelek között. 
– Mama, hiszen ez egy óriási toboz! Ekkorát még soha életemben nem láttam! Vigyük haza!
– Ez meseszép! – kiáltott fel Gesztenye Mama. – Megtaláltuk a tökéletes karácsonyfát. 
Ezzel Gesztenye Papa is egyetértett.