Sárkányország meséi - Titokzatos sárkánytojás

Egyszer volt, hol nem volt, a füstös hegyeken innen és a gőzölgő mocsáron túl, állt egy apró sárkányfalu: Füstifalva.
Itt lakott Buborék, a játékos kis sárkány. Ha ivott, mindig buborékokat fújt az orrán, és ezzel gyakran megnevettette a többieket. Kissé szétszórt volt, de mindig vidám és kíváncsi; a faluban pedig jól tudták róla, hogy óriási szíve van. 
Egy reggel a tóparti nádasban sétált, amikor valami különösre lett figyelmes. A vízparton, félig az iszapba süppedve, egy hatalmas tojás hevert. Buborék döbbenten pislogott.
– Olyan, mintha sárkánytojás lenne… – mormolta. – Csakhogy a sárkánytojások mindig egyszínűek: zöldek, lilák vagy feketék. Ez viszont barna foltos...
Futólépésben rohant a faluba, és hamarosan a tanács előtt állt. A tojást letették a nagyterem közepére és vizsgálgatták.
– Veszélyes lehet – húzta fel a szemöldökét Szurok, a mogorva sárkány.
– Vagy épp kincs – tűnődött Bükkmakk, a legidősebb.
Sokáig tanakodtak.
A csendet végül Buborék törte meg.
– Szerintem ez egy sárkánytojás. Hadd vigyázzak rá én!
A nagyobbak összenéztek, majd bólintottak.
– Legyen hát. De légy óvatos, nem tudhatjuk, mi lakozik benne.
Így került hozzá a tojás. Buborék puha fészekbe tette a barlangja sarkában, és onnantól kezdve gondosan őrizte. Minden reggel ellenőrizte, hogy elég melegben van-e, és esténként betakargatta friss mohával.