Egy hideg téli délután Palkó vidáman ugrándozva sietett hazafelé az iskolából és észre sem vette, hogy az egyik kesztyűje kiesett a zsebéből.
A piros kesztyű puhán landolt a buszmegállóban, és már azt hitte, hogy ott marad egész éjszakára, amikor egy hirtelen széllökés felkapta. A szél magasra repítette, át egy játszótér felett, végül leesett a fűbe.
A hangyák azonnal körbevették a váratlan vendéget.
– Hűha, mekkora sátor! – kiáltotta az egyik hangya.
– Ez tökéletes lesz palotának! – lelkendezett egy másik.
Azonnal munkához láttak, hogy behúzzák a bolyba, de mielőtt sikerült volna nekik, a szél újra felkapta a kesztyűt és huss, továbbrepítette.
A kesztyű bukfencezett a szélben, majd egy avarkupacban landolt. Egy álmos kis süni az orrával finoman meglökte.
– Nahát, milyen puha, ez tökéletes takaró lesz télire – hümmögte elégedetten.
Már épp begömbölyödött volna alá, amikor a szél újra feltámadt, és huss, a kesztyű felrepült a levegőbe, egyre magasabbra, mígnem egy nagy varjú kapta el a csőrével.
– Ez aztán finom puha! – rikkantotta elégedetten. – Pont jó lesz a fészkembe párnának.
A varjú boldogan röppent vele egy magas fa tetejére, és már éppen beillesztette volna a fészekbe, amikor egy erős széllökés kirántotta a kesztyűt a fészekből, és huss, megint tovaszállt.
– Hé, az az enyém! – károgott bosszúsan a varjú, de a kesztyű már ismét pörgött, repült, míg végül egy nagy fa ágára huppant. Ott ült egy bagoly, aki éppen aludni készült. A bagoly kinyitotta az egyik szemét, majd a kesztyűre pislogott.
– Hm… ez pont jó lesz alvómaszknak – mondta elégedetten, és ráhúzta a szemére.
De ahogy éppen szunyókálni kezdett volna, a szél újra felkapta a kesztyűt, és huss, elvitte.
A kesztyű tovább repült, keresztül az éjszakán, míg végül egy drótkerítés tetején akadt fenn, éppen a buszmegálló mellett, ahol tegnap kiesett Palkó zsebéből. Ott himbálózott egész éjszaka, mígnem reggelre teljesen átfagyott.
Másnap reggel Palkó álmosan cammogott az iskolába. A buszmegállóba érkezve meglátta, hogy egy fél pár kesztyű van felakasztva a kerítés tetejére. Közelebb ment és egyből felismerte, hogy az bizony az ő fél pár piros kesztyűje.
- Te aztán jó hosszú időt tölthettél itt a kerítésen - mondta és boldogan begyömöszölte a zsebébe. A kesztyű finoman elhelyezkedett, jól bekuckózta magát Palkó zsebébe és mély álomba szenderült. A piros kesztyű a legújabb kalandjairól álmodott és amikor felébredt, boldogan állapította meg, hogy a legjobb helye mégiscsak Palkó zsebében van.
Attól a naptól kezdve sokkal jobban kapaszkodott, hogy többé el ne vesszen.
Itt a vége, fuss el véle!