Egy esős délelőtt Kázmér bácsi a verandán üldögélt egy bögre teával a kezében, és az ablakon át figyelte, ahogy Borzi egy vödörrel próbálja összegyűjteni az esőcseppeket.
– Kázmér bácsi, mikor sütünk megint palacsintát? – kérdezte végül Borzi, miután már minden nedves lett körülötte, ő maga pedig olyan volt, mint egy sárban dagonyázó kismalac.
– Nem is rossz ötlet. Ebben az időben jó kis elfoglaltság lehet a meleg konyhában – morfondírozott Kázmér bácsi, majd elmerengett. – Tudod mit? Régóta tervezgetek egy masinát, ami képes önállóan palacsintát sütni. Megcsinálhatnánk.
Borzi szeme felcsillant. Palacsinta és masina? Ennél jobb ötlet nem is lehetett volna.
Így kezdődött a palacsintasütő masina építése.
Kázmér bácsi előkotorta a sufniból a régi talicskát, egy biciklikereket, két harisnyát (az egyik lyukas volt, de az mindegy), valamint egy régi gramofont.
– Ez itt a lényeg – magyarázta Kázmér bácsi, miközben egy fakanalat szerelt a biciklikerékhez. – A gramofon tekeri meg a kereket, a kerék mozgatja a fakanalat, az pedig forgatja a palacsintát.
A tésztát egy zsákba öntötték, a zsákot felakasztották egy kampóra, alá kötöztek egy tölcsért, hogy pontosan adagolja a tésztát.
Amikor minden összeállt, hátraléptek. Kázmér bácsi begyújtotta a sparheltet, megtekerte a gramofont, és a masina életre kelt.
Először remekül működött! A tészta a tölcséren keresztül belecsorgott a serpenyőbe, a fakanál pedig szépen megforgatta a palacsintát. Az első darab majdnem tökéletes lett – kicsit lyukas, de máris fantasztikus palacsinta illat töltötte meg a konyhát.
De ahogy az lenni szokott, Borzi közben kíváncsi lett, hogy mi történik, ha gyorsabban tekeri meg a gramofont. Kipróbálta.
A kerék felgyorsult, a fakanál vadul csapkodni kezdett, a tészta túlcsordult a tölcsérből, a serpenyő lerepült a tűzhelyről, a félig megsült tészta pedig Kázmér bácsi papucsán landolt.
Kázmér bácsi csak a fejét csóválta, Borzi pedig térdig lisztben, tojásban és tésztában állt, és vidáman felnevetett:
– A papucsod lehet, hogy kicsit sületlen, de legalább van benne palacsinta! - kuncogott Borzi.
Végül, mikor a masina leállt, és már az egész konyha csupa ragacsos volt, leültek és kézzel sütöttek még pár hagyományos palacsintát. Borzi megpróbálta feldobni és a levegőben megforgatni a palacsintát, de ez nem igazán sikerült neki, mindenhol palacsinta volt.
Lehet, hogy a palacsintasütő masina nem működött, de Kázmér bácsi és Borzi igazán izgalmas délutánt töltöttek együtt ebben az esős időben.
Itt a vége, fuss el véle!