Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Emmának hívtak. Emma vidám és kiváncsi természetű kislány volt, és mindig valami újat akart felfedezni. Egyik délután a nagymamájánál játszott, amikor rábukkant egy régi varródobozra.
A dobozban sokféle cérna, gomb és tű volt, de Emma szeme megakadt egy különleges darabon: egy csillogó, aranyszínű gombon.
– Ez biztosan varázsgomb – suttogta Emma.
De ahogy felemelte, a gomb kicsúszott a kezéből, leesett, és gurult, gurult, ki a szobából, le a lépcsőn, ki a kertbe.
– Hé, várj! – kiáltotta Emma, és szaladt utána.
A gomb belepottyant a kerti tóba. Emma a partról figyelte, ahogy egy zöld béka felbukkan a víz alól és a szájában tartja az aranygombot.
– Szia! Az az én gombom – mondta Emma. – Visszakaphatom?
– Hm... csak ha hozol nekem egy tavirózsaszirmot! – válaszolta a béka.
Emma körülnézett, és talált egy lehullott, rózsaszín tavirózsaszirmot a parton. Óvatosan átnyújtotta a békának, aki boldogan elfogadta és visszaadta a gombot.
De ahogy Emma elindult, a gomb megint kicsúszott a kezéből, és gurult, gurult, egyenesen az erdő széléig.
Ott egy kis sün ült a bokor alatt. A gomb pont az orra elé gurult.
– Ó, ez jól mutatna a tüskéim között! – mondta és az orrával feltette a tüskéi közé.
– Bocsánat – szólt Emma –, de ez az én varázsgombom. Visszakaphatom?
– Csak ha adsz cserébe egy almát. Az a kedvencem és nagyon éhes vagyok – válaszolta a sün.
Emma visszaszaladt és a nagymama kertjéből hozott egy almát. A süni azonnal hozzálátott az evéshez, a gombot pedig visszaadta Emmának.
De a gomb újra elgurult. Gurult, gurult, most már egészen be az erdő sűrűjébe, mígnem egy fatörzs állta útját. Egy mókus azonnal odaugrott, felkapta, és már indult is fel vele a fára.
– Várj! – kiáltotta Emma. – Az az én gombom!
– Nekem is jól jönne – mondta a mókus. – De szívesen visszaadom valami ropogós ennivalóért cserébe.
Emma keresett az erdőben néhány szem makkot és odaadta a mókusnak. A mókus izgatottan megszagolta, elvette, és cserébe átnyújtotta a gombot.
Emma most már nagyon vigyázott, két kézzel tartotta a gombot és gyorsan hazasétált.
Otthon a nagymama az ajtóban várta.
– Hol voltál ilyen sokáig?
– Hosszú történet – mondta Emma, és megmutatta a tenyerében csillogó varázsgombot.
A nagymama elmosolyodott, mintha tudott volna valamit.
Aznap este Emma a párnája alá tette a gombot, ami eleinte sejtelmesen világított, végül Emmával együtt elaludt.
Itt a vége, fuss el véle!