Egyszer volt, hol nem volt, volt egy pici, puha felhő az égen. Olyan kicsi volt, mint egy párna. Úgy hívták, hogy Pötty.
Pötty szeretett lassan úszni odafent. Nézte a fákat, a házakat, az autókat. Néha még integetett is.
– Hová menjek ma? – kérdezte vidáman.
A szél finoman meglökte.
– Gyere erre!
Pötty hagyta, hogy magával vigye.
Először egy zöld rét fölé ért. Lent bárányok legeltek.
– Beee! Szia, Pötty! – bégettek. – Olyan puha vagy, mint mi!
Pötty nevetett, és még kerekebb lett örömében.
