Volt egyszer egy busz, úgy hívták, hogy Béla.
Csiga Samu kirándulni megy, de túl sok felesleges holmit visz magával. Vajon szüksége lesz erre a sok mindenre? Csiga Samu egy reggel izgatottan készülődött. Kirándulni indult a rétre, ahol a legszebb virágok nyíltak. Gondosan bepakolt a hátizsákjába egy almát, egy üveg friss harmatvizet, egy meleg sálat, és egy nagy lapulevelet is.
Egy napsütéses reggelen az erdei tisztáson izgatottan gyülekeztek az állatok. Ma rendezték meg a nagy erdei ügyességi versenyt, ahol mindenki kipróbálhatta magát különféle játékos feladatokban.
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt három jó barát: Luca, Marci és Nóri. Mindhárman ötévesek voltak, és minden délután együtt játszottak az iskola után. Egy nap a falu melletti erdőben új ösvényt próbáltak ki, és rábukkantak egy különös fára.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismadár. Ez a kismadár talált egy csillogó aranymagot az erdőben. Nagyon boldog volt, mert biztos volt benne, hogy ebből a csillogó magból csakis valami varázsfa nőhet.
Valahol, messze-messze, a cukorhegyeken és a lekvárfolyókon is túl, volt egy különös birodalom, amelyet a világ legfinomabb palacsintái tettek híressé. Itt élt Palacsintakirály, egy jókedvű, pirospozsgás arcú uralkodó, akinek koronáját és orra hegyét mindig egy kis porcukor borította.
Egy esős délután Emma unatkozva ült az asztalnál. A varázsgomb ott pihent mellette, amit egyszer már majdnem elveszített. Most furcsán csillogott, mintha valamit mondani akarna.
A nagy erdei futóverseny
Egyszer volt, hol nem volt, egy sűrű erdő mélyén éldegélt sok vidám állat. Mókus Manka, Nyuszi Lili, Sün Samu és Róka Rudi minden évben megrendezték a híres nagy erdei futóversenyt. Ez egy különleges verseny volt, ahol nemcsak gyorsnak, hanem furfangosnak is kellett lenni.
Emma és az elgurult gomb
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Emmának hívtak. Emma vidám és kiváncsi természetű kislány volt, és mindig valami újat akart felfedezni. Egyik délután a nagymamájánál játszott, amikor rábukkant egy régi varródobozra.
Kázmér bácsi kora reggel, ahogy szokta, kinyitotta a kis műhelye ajtaját, orrát megcsapta a fűrészpor és olaj szaga. Éppen arra készült, hogy rendet rakjon a polcokon – de természetesen nem lett belőle rendrakás, hanem valami egészen más.
Kázmér bácsi és Borzos - A palacsintasütő masina
Kázmér bácsi és Borzos kalandjai - ezúttal palacsintát sütnek... Egy esős délelőtt Kázmér bácsi a verandán üldögélt egy bögre teával a kezében, és az ablakon át figyelte, ahogy Borzi egy vödörrel próbálja összegyűjteni az esőcseppeket.
A nagy uborkaverseny és a Lila Zokni király
Egy nagyon vicces mese a nagy uborkaversenyről. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság, ahol mindenki uborkát termesztett. Nem répát, nem krumplit – csak uborkát. Az emberek reggel uborkás kenyeret ettek, délben uborkalevest szürcsölgettek, este pedig uborkafagyit nyaltak.
A világjáró piros kesztyű
Summary...summary...summary Egy hideg téli délután Palkó vidáman ugrándozva sietett hazafelé az iskolából és észre sem vette, hogy az egyik kesztyűje kiesett a zsebéből.